Interjú Kocsis-Holper Zoltánnal, a Vass Lajos Kamarakórus új karnagyával

Kocsis-Holper Zoltán (Sopron, 1982. június 6.) karnagy, szólóénekes és zenetanár. A soproni Kórus Spontánusz művészeti vezetője, a Nemzeti Énekkar vezetőkarnagy-helyettese. A Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetségének (KÓTA) művészeti bizottsági tagja, a Zeneakadémia doktori iskolájának hallgatója.

1982-ben született Sopronban, ahol középiskolai tanulmányait is végezte. Egyéves közgazdaság-tudományi kitérő után fordult hangsúlyozottan a zenei pálya felé. 2001 decemberében néhány társával életre hívta a Kórus Spontánusz amatőr vegyeskart, mely mind a mai napig régiójának kiemelkedő énekkara.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte első diplomáját ének-zene tanár, karvezető szakon (2004-2009), majd Győrben mint magánének-tanár diplomázott (2015).

2001 óta számos amatőr énekkar szakmai munkáját irányította a Kórus Spontánusz mellett, többek között a soproni Szent Mihály Énekkart (2005-2011), a doborjáni Liszt Ferenc Férfikart (Ausztria, 2011-2017), valamint a soproni református gyülekezet Gárdonyi Zoltán Énekkarát (2004-2017). Ez utóbbi két együttestől az elmúlt évben nehéz szívvel elválni kényszerült az utóbbi időkben megnövekvő budapesti szakmai munkái miatt.

Dolgozott már a Holland Rádió Énekkarával és a Holland Kamarakórussal (a 6. Eric Ericson Mesterkurzus keretén belül), a Magyar Rádió Énekkarával, a debreceni Kodály Kórussal, valamint a Capella Savaria régizene-együttessel és a Camerata Pro Musica Kamarazenekarral.

2015-ben Torinóban, a Fiatal Karvezetők 8. Nemzetközi Versenyén második díjat nyert. Emellett elnyerte az olasz kórusművek legjobb előadásáért járó különdíjat is.

2015 óta tart karvezetés mesterkurzust AVIZÓ néven a Kórus Spontánusszal Sopronban.
2017-ben a Pekingi Magyar Kulturális Intézet meghívására háromnapos kurzust tartott Kínában, Lanzhou és Peking városokban, ahol a Kodály-módszerről és azok gyakorlati felhasználásáról nyújtott ismereteket.

A Vass Lajos Kamarakórus munkáját 2017 novembere óta vezeti.

2017 őszén kért fel Somos Csaba, hogy vállald el a Kamarakórus szakmai irányítását. Egyből igent mondtál?

Nem. Először gondolkodtam a dolgon. Végigvettem, hogy a jelenlegi munkáim mellett az időmbe és energiámba hogyan fér bele, hogy az általam elvárt és a Csaba által tizenhat éve megkezdett szakmai munkát megfelelő szinten tudjam végezni. Az énekkar szakmai múltja egészen különleges, és nem akartam felelőtlen döntést hozni.

Mi szólt mellette és mi ellene?

Hát, tulajdonképpen az előbb felsoroltakon kívül nem szólt ellene semmi. Mellette az szólt, hogy most már itt élek Budapesten, és jobban el tudom látni egy budapesti kórus vezetését, és hát azért a Vass Lajos Kamarakórus eddigi teljesítménye alapján egy rendkívül jó énekkart kellett átvenni. Szakmailag ez egy izgalmas kihívás is számomra.

Az első benyomás mindig fontos. Hogy érzed, sikerült a belépőd az énekkarnál?

Ezt az énekkari tagoktól kérdezd meg! – mondja nevetve. Tulajdonképpen az első próbától kezdve tudtunk együtt dolgozni. Hogy milyen a fogadtatásom? Terveim szerint úgy fél év után leülök a tagokkal beszélni, hogy ilyenre számítottak-e…

Azt kaptad a kórustól, amit vártál? Esetleg többet, kevesebbet?

Amikor átvettem a Kamarakórust, akkor Csaba felkészített arra, hogy ez egy nagyon jó képességű amatőr énekkar, ahová a tagok szabadidejüket feláldozva jönnek minden héten. De én ilyen körülmények között dolgozom tizenhat éve, úgyhogy ebből a szempontból is sokéves tapasztalattal érkeztem ide.

Somos Csaba novemberben adta át a kórus vezetését, de kórusénekesként ott van a próbákon és a bariton szólamot erősíti. Ti a Nemzeti Énekkarnál is kollégák vagytok, ő a felettesed, itt viszont te vagy a főnök. Nem feszélyez ez a munkádban?

Hál’ Istennek nem. Szerintem az életben egy adott pozíció mindig döntési felelősséget jelent elsősorban. Nem az alá-fölé rendeltség a lényeg, hanem az, hogy egy adott helyzetben kinek kell vállalnia a felelősséget a döntésért. Így is állok hozzá.

Ily módon ez abszolút nem feszélyez. A munkahelyemen Somos Csaba a főnökünk, természetes, hogy az ő döntései alapján dolgozunk. A Kamarakórus kapcsán pedig én hozok felelős szakmai döntéseket. Soha nem volt ebből kettőnk között feszültség.

Ha úgy alakul, kikéred Csaba véleményét szakmai vagy egyéb dolgokban?

Természetesen, hiszen – egyelőre – ő sokkal jobban ismeri az együttes tagjait és azok képességeit, mint én.

A váltás nagyon simán zajlott le. Januártól már egyedül, saját elképzeléseid szerint dolgozol. Rögtön itt a február 22-i koncert a Zeneakadémián. Mi alapján állítottad össze a műsort?

Már 2017 őszén dolgoztunk együtt közösen a Vass Lajos Kamarakórussal. Abból a műsorból néhány művet kiválasztottam, azok mellé illesztettünk néhány gyönyörű madrigált, és így a szerelmi költészet irányába indultunk el. Szerencsére szabad kezünk volt a műsor összeállítását illetően.

A Vass Lajos Kamarakórus nagyon sok kortárs zenét szólaltatott meg az elmúlt másfél évtizedben. A legnagyobb zeneszerzők műveit mutatták be nagy sikerrel. Te mennyire preferálod a kortárs műveket?

Nagyon fontosnak tartom a kortárs művek bemutatóit, hiszen az adott előadásokon sok múlik, hogy milyen lesz a fogadtatása az alkotásnak. Ily módon egy-egy előadás akár a darab utóéletére is kihatással lehet. Másrészt a kortárs zene mindig képet ad az adott világról.

Az elmúlt években a Kamarát az ország meghatározó profi zenekarai kérték fel különböző oratorikus művekben való részvételre, és ennek az énekkar kiválóan megfelelt. Te is nyitott vagy ezen műfaj iránt vagy inkább a kisebb kamarai műveket részesíted előnyben?

Én minden műfaj iránt nyitott vagyok, amit a Kamara meg tud valósítani. Gyakorlatilag csak az énekkar képességei – és adott esetben a létszáma –  szabnak határt a vállalásoknak.

De hogy konkrétumot is mondjak: április 22-én a Budafoki Dohnányi Zenekar felkérésére a Zeneakadémia nagytermében lépünk fel, ahol Zombola Péter II. szimfóniájának kórusrészeit a Vass Lajos Kamarakórus és a Budapesti Akadémiai Kórustársaság tagjainak tolmácsolásában hallhatja majd a közönség.

Mint említetted, a soproni Kórus Spontánusszal tizenhat éve megkezdett munkádat továbbra is folytatod, most már párhuzamosan a Vass Lajos Kamarakórussal. Tervezel-e közös koncertet?

Miután büszkén mondhatom, hogy miként a Vass Lajos Kamarakórus, a Kórus Spontánusz is a kiemelkedő énekkarok közé sorolható az amatőr kórusvilágban, nagyon jó találkozási pontok lehetnek a közös koncertek a későbbiekben. Egy közös karnagynak az ilyen lehetőséget vétek lenne kihagynia, tehát tervezem, hogy együttes produkciót is megszólaltassunk.

Távlati tervek?

Végezni a munkámat és folyamatosan fejlődni a szakmámban. Lehetőség szerint minél több zenei tapasztalatot szerezni a hazai és a külföldi professzionális zenei életben is, hogy mindezzel felvértezve még inkább hasznára tudjak lenni a szakmának és a bennünket hallgató közönségnek.

Ami a Kamarát illeti: még tart az összecsiszolódás fázisa, de gyakorlatilag az évadnaptárunk megtelt, minden hónapra jut tennivaló. Például a már említettek mellet júniusban tervezünk egy önálló koncertet, júliusban a Zeneakadémián működünk közre a karnagyfelvételin, augusztusban egy meghívásnak teszünk eleget és Toszkánában két egyházzenei koncertet adunk a Genio Festival keretein belül.

Köszönöm az interjút.

Mai névnap

2018/08/18 - 14:01, Ilona

Eseménynaptár

« 2018.08. »
hkszecspszov
12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031